A Holdfény-szonáta igazi neve a c-moll 14. szonáta. A zeneszerző, Ludwig van Beethoven 1801-ben írta Juliet Guicciardi grófnő, tanítványa tiszteletére, akibe szerelmes volt. A "Hold" címet 1832-ben Rellshtab zenekritikus könnyed kezével kapta a mű.
Szükséges
- - zongora vagy más billentyűs hangszer;
- - jegyzi meg.
Utasítás
1. lépés
A szonáta első kiadása 1802-ből származik. A zenetudósok hagyományosan a zenész személyes tragédiáját látják a műben: a grófnő egyértelműen egy másik zeneszerzőt részesítette előnyben, akit később feleségül vett. A szonáta érzelmi színe a harag, szenvedés, fájdalom. A szeretet hangulata szinte nem tükröződik.
2. lépés
A mű, bár rendelkezik bizonyos műfajjal, túlmutat a hagyományos szonátaformán. A szonáta alcíme: „quasi una fantasia” (olaszul „hasonló a fantáziához, mint a fantázia”) - hangsúlyozza, hogy a mű más műfajokkal határos.
3. lépés
A szonáta leghíresebb része Adagio Sostenuto (szomorú, visszafogott). A kíséret egy hármasban lebontott arpeggiato-ból áll, a dallam nagy terjedelmű, recitatívhoz közeli. A zene lassú, tompa hangulatú. A basszus ebben a részben oktávokban és félhangos mozdulatokban jelenik meg a kórus akkordjaiban, és helyenként megismétli a dallamot.
4. lépés
A második tétel - az Allegretto (mérsékelten gyors) - a D-dúr kulcsban van megírva (a tonik enharmonikusan megegyezik a fő billentyűvel). Liszt F. ezt a részt összehasonlította „virággal két szakadék között”; a hagyományos zenetudományi iskola ezen a részen magát a grófnét látja, kecsesnek, könnyednek.
5. lépés
A harmadik tétel - Presto agitato (gyors, izgatott) - hirtelen adagio-val (a presto-nál jóval lassabb tempóval) és zongorával zárul. Az a benyomásom támad, hogy a szonáta lírai hőse beletörődött az elkerülhetetlenségbe, és elfogadta sorsát, vereségét.
6. lépés
Általános szabály, hogy a "Holdfény" szonáta az első tételt, a leghíresebb témát jelenti. A többi téma, bár szintén figyelmet érdemel, továbbra is az árnyékban marad. A "Holdfény-szonáta" kottáját az alábbi linken töltheti le.
7. lépés
Gyakorlás közben ne próbálja meg egyszerre lejátszani a szonátát az elsőtől az utolsó oldalig. Szerelje szét részenként, mindkét kezével külön-külön. Tekintse meg a jegyzeteket a belső határok meghatározásához. Először mindegyiket külön-külön tanulja meg jobb és bal kézzel, majd csatlakoztassa.
8. lépés
Bár a szonáta mérsékelt tempóban íródott, először még lassabban játssza le. Az első szakasz feladata a figyelem elosztása úgy, hogy minden hangjegyet időben megnyomjanak és megfelelő időtartammal bírjanak.
9. lépés
Tartson kéznél egy ceruzát, amikor szonátát gyakorol. Jelölje meg hibáit, írja elő a fogást. A kották kinyomtatása során készített jegyzetek a legtöbb zenész számára megfelelőek, de nem univerzálisak: ha nem szabványos méretű keze van (túl nagy vagy túl kicsi), akkor a részleteket meg kell változtatni. De játssz folyamatosan ugyanazokkal az ujjakkal, hogy gyorsabban emlékezz rá.
