A szalma csodálatos természetes anyag, amelyet széles körben használnak a kézművességben. A gabonafélék szárának feldolgozására és az anyaggal való munkavégzésre szolgáló különféle technikák lehetővé teszik a tökéletes, reális és tartós festmények elkészítését.
A végeredmény közvetlenül a szalma előkezelésének minőségétől függ, ezért először is gondosan elő kell készíteni a szárakat a munkához. A fül érése után összegyűjtött búza, zab, rozs, hajdina és más gabonafélék szárát szárítják, a leveleket és a csomókat éles késsel vagy ollóval vágják le.
A kapott csöveket forró vízzel öntjük, és addig forraljuk, amíg a szalma meg nem puhul. Ebben a szakaszban az anyag különféle színárnyalatainak megszerzésére törekszenek: ha a gyöngyházi túlcsordulású könnyű munkadarabokra van szükség a munkához, akkor a vizet, amelyben a szalmát forralják, többször le kell üríteni annak kiöntésekor. sárgul.
A fehérség hatásának fokozása érdekében egy kis mosószeres fehérítőt adhat a vízhez, hogy a szalma ezüstfehér színt kapjon.
A szárak sárgaságát úgy érheti el, ha kis mennyiségű szódabikarbónát ad a vízhez, és a barna színt úgy kapják, hogy foltokkal, telített kálium-permanganát-oldattal kezelik, vagy a szalmát forró vasalóval vasalják. Más színek elérése érdekében a szalmát akrilfestékekkel festik.
A forrásban lévő vízzel megpuhított szárakat tűvel, ággyal vagy éles késsel hosszában levágjuk, majd a belső rész mentén vasalattal gondosan elsimítjuk. Amikor a szalma majdnem teljesen megszáradt, kívülről vasalattal kezelik. Az elkészített anyagot száraz helyen, előnyösen szorosan lezárt fedél alatt tároljuk.
A képek elkészítésének legegyszerűbb technikája az elkészített szalmacsíkok papírlapokra ragasztása. A ragasztott szalmacsíkokkal ellátott lapot egy prés alá helyezik a kiegyenesítéshez, majd ezt követően kézzel vagy sablon, másolópapír segítségével ráhelyezik a szükséges mintát. Ollóval a rajzot a kontúr mentén elvágják, és a kép aljának sűrű textúrájú anyagához ragasztják. Bársonypapír, zsákvászon, karton, rétegelt lemez vagy bármilyen vastag szövet használható alapként. A kész képet egy keretbe helyezzük, átlátszó lakk borítja.
A kép töredékeinek kivágásakor fontos megfigyelni a szalma helyes irányát: függőleges, vízszintes, átlós stb.
Egy másik festési technika magában foglalja a kívánt minta két másolatának elkészítését, amelyek közül az egyiket külön számozott töredékekre vágják, a másodikat pedig mintául használják a késztermék összeállításakor.
A rajzot részekre vágott nyomkövető papírra helyezzük át, majd a kívánt színű szalmát minden egyes részhez külön-külön, meghatározott irányban ragasztjuk. Az alkatrészeket prés alatt megszárítjuk, a szalmát ollóval levágjuk, hogy ne kerüljön ki a kontúrból. Ha konvex elemet kell készítenie a képből, akkor a nedves állapotban lévő munkadarabot tollal vagy filccel a megfelelő helyre csavarják, és sajtó használata nélkül megszárítják.
A minta körvonalait ráhelyezik az alapanyagra, majd az összeszerelési sémától vezérelve az egyes elemeket ragasztják és hagyják megszáradni. A kész festményt lakkozják, szalmacsíkokkal, szatén szalaggal szegélyezik vagy keretbe illesztik. Sűrű, sötét színű anyagok, ellentétben a szalma borostyánsárga fényével, legjobban alapnak tűnnek.
