Az ukrán zenei kultúra hasonló az oroszhoz, de számos megkülönböztető vonással rendelkezik. A nemzeti ukrán hangszerek közül kiemelkedik a trembita, a bandura és a torban.
A Bandura a leghíresebb ukrán hangszer
A bandura gusli-szerű pengetős hangszer. Ez egy fa fedélzet, 25-60 húrral. A bandura teste aszimmetrikus - a nyak kissé az oldalán helyezkedik el. A húrok egy részét a nyakra húzzák, másokat pedig közvetlenül a fedélzetre erősítenek. A bandurát úgy játszják, hogy ujjaival kitépik a húrokat. Ezt az eszközt Lengyelországból hozták, de Ukrajnában számos változást szerzett. Vándorbárdák meséit, gondolatait és balladáit adták elő a bandurának. A hangszernek ez a használata a népművészet kíséretéig a 20. századig érvényesült. Csak az 1940-es évek után kezdtek megjelenni a kifejezetten a bandurához írt szakmai alkotások.
Az első bandurának csak 12-20 húrja volt, de az idő múlásával bonyolultabbá és növekvővé váltak. Emiatt az összes terjedelmes tárgyat "bandurának" kezdték nevezni.
Torban - ukrán lant
Torban bandurának tűnik, teste azonban szimmetrikus. Ovális teste és hosszabb nyaka van, mint a bandura. A torban húrok száma 30 és 60 között változik. A basszus húrokat egy további fej - egy tórusz - fölé nyújtják, amely a fő fejen található. Ez a hangszer a 17-18. Században terjedt el, és nagyon népszerű volt az ukrán ünnepeken. Nagyon nehéz volt a torbanát játszani - a zenész egyszerre néhány húrot a testhez nyomott, másokat pedig az ujjaival szorított. Az eszköz elkészítése szintén meglehetősen drága volt. Ezért a torban népszerűsége lassan csökkent, és a 20. században végül kizárták a koncerthangszerek listájáról.
Az egyik utolsó zenész, aki a torban volt, Vaszilij Sevcsenko volt. Hangszerét a zenei kultúra múzeumában őrzik, amelyet M. I. Glinka.
Trembita - színes fúvós hangszer
A Trembitát Ukrajna délnyugati részén, a Kárpátokban osztották szét. Ez az eredeti hangszer úgy néz ki, mint egy hosszú fa cső, amelyet nyírfakéregbe csomagolnak. A vége felé a cső kissé kitágul. A trembita hossza akár 4 méter is lehet. A hangszer hangmagassága függ a keskeny végbe illesztett csikorgás nagyságától, valamint a zenész képességeitől. Figyelemre méltó, hogy általában trembitát csak azokból a fákból készítettek, amelyeket villámcsapás ért. Megalkotása különös szakértelmet igényelt, mert a hangszer falainak legfeljebb 7 mm-nek kell lenniük. A trembita hangja több kilométeren keresztül hallható, ezért a Kárpát juhászai széles körben alkalmazták különféle események bejelentésére. Temetésen és esküvőkön Trembitát is játszották. Most a hangszert népi csoportokban használják, és néha zenekarban játsszák.
