Kobzon nemcsak népművész, hanem hazánk egész korszaka. Joseph Davydovich egész életében hordozta a szeretetet iránta. És még akkor is, ha egészségi állapota kudarcot vallott, és nehéz volt neki, akkor is aktív élethelyzetet vállalt és a végéig megvédte.
Joseph Kobzon 1937. szeptember 11-én született. Bárhová vezetett a sorsa, mindenütt megmutatta énekes tehetségét. Belépett a Dnyipropetrovszk Bányakollégiumba - énekelni kezdett a színpadon, elment a hadsereg szolgálatába - meghívást kapott a dal- és táncegyüttesbe. Gnesinka után a művész a Tsvetnoy körúti Cirkuszban kezdett fellépni. Ott született meg a népszerűsége.
Kobzon repertoárjában mintegy háromezer dal szerepelt. Mivel lehetetlen mindet felsorolni, ugyanolyan nehéz megnevezni az összes díjat, amelyet a művésznek ítéltek oda. Ezek különféle érmek, bizonyítványok, megtisztelő címek, kitüntetéseket kapott az államtól, különböző osztályoktól, sőt más országokból is. Joseph Davydovichot nemcsak szakmai tevékenységében jegyzik meg, hanem például a Bátorság Rendje és a három fokozatú "A hazának érdemeiért" rend tulajdonosa is.
Hazája hazafi
A hazafias téma piros szálként futott végig munkájában. Gyerek volt, amikor a háború elkezdődött, nem tudott távol maradni ettől a témától. A Nagy Honvédő Háború rettenetes oldal lett hazánk történetében, de emlékezni kell rájuk, és soha nem szabad elfelejteni őket. Ez volt Kobzon álláspontja. Joseph Davydovich már kész művészként sietett oda, ahol a csaták folynak, ahol erkölcsi támogatásra van szükség. Többször fellépett Afganisztánban, Csecsenföldön és Csernobilban. De az oroszokat különösen megdöbbentette Kobzon bátor cselekedete, amikor 2002-ben a terroristák elfoglalták a dubrovkai Színházközpontot, ahol a "Nord-Ost" musicalt állították színpadra. Csak az ország elnökével akartak tárgyalni, de kiderült, hogy a nép és a kitüntetett művész, Kobzon iránti bizalmuk azonos szinten áll. Irina Khakamadával együtt sikerült egy terhes nőt és három gyereket kijuttatnia a Színházközpontból.
Miért került a Színházközpontba, miért jött? Mivel gondoskodó ember volt, más emberek problémáit, az állami problémákat sajátjaként élte meg. Ezért ment többek között a politikába. Joseph Davydovich a szovjet időkben lépett be a pártba, és már a huszonegyedik században az Orosz Föderáció Állami Dumajának helyettese volt. Egész gyermekkorát a Donyeck régióban töltötte, és amikor Ukrajnában tragikus események kezdtek bekövetkezni, Kobzon egyértelmű - orosz - álláspontot foglalt el. Aláírta az orosz kulturális személyek felhívását az Orosz Föderáció elnökének támogatására. Az álláspontját magyarázó ismételt beszédek miatt Kobzont Ukrajnába és Lettországba is betiltották. Kobzon nem tehetett mást, mint támogatta honfitársait, humanitárius segítséggel és koncertekkel járt Doneckben és Luganskban.
Bármi történjék
Ezek az események 2014 óta zajlanak. A művész súlyos egészségügyi problémái 2001-ben kezdődtek. Először a diagnózis "intervertebralis hernia" volt, majd a vizsgálatok során cukorbetegséget tártak fel, és ugyanezen év júniusában kómába esett. De ez csak a kezdet volt. Prosztata rák - ez volt a végső ítélet. A művész többször kórházba került, hosszan tartó kezelésen esett át, komplex műtéten esett át német klinikákon. De minden alkalommal, az ilyen manipulációk eredményeként a test egyre jobban gyengült, az immunitás csökkent, és kísérő betegségek jelentek meg. Például a 2005-ös műtét után a művésznél tüdőgyulladást, vese szepszist és trombust diagnosztizáltak a tüdőerekben. De mindennek ellenére Kobzon továbbra is fellépett. Egyszer egy komplex, kétórás műtéten esett át, öt nappal később pedig Jurmalában volt, és élőben énekelt.
2018. július 22-én Joseph Davydovich ismét rosszul lett. Életereje nem volt korlátlan: amint az egészségügyi dolgozóknak sikerült stabilizálniuk az énekes állapotát, kómába esett, amelyből soha nem jött ki. A nagy művész 2018. augusztus 30-án hunyt el. Tizenkét nap alatt 81 éves lett volna. Katonai kitüntetéssel és a zsidó hagyományok szerint temették el a moszkvai Vosztrjakovszkoje temetőben.
