2010 egyik televíziós szenzációja az "Iskola" című sorozat volt. Ez a projekt nagy figyelmet keltett a nézőkben és a kritikusokban, elsősorban a cselekménye - a modern iskolában fennálló viszony - és az előadás stílusa miatt.
A projekt igazgatója Valeria Gai Germanika volt, aki már a "Mindenki meghal, de én maradok" című munkájáról ismert, amely a cannes-i filmfesztivál egyik díját kapta.
A televíziós sorozat témája a modern középiskolások élete volt, kapcsolatuk egymással, a szülőkkel és a tanárokkal. A kép olyan karaktereket tartalmaz, amelyek meglehetősen jellemzőek a modern orosz iskolára. A sorozat célja éppen az volt, hogy bemutassa a rendező által értett valóságot. Ezt megkönnyítette a forgatás módja - nem használtak állványt és díszeket, valamint további zenei kíséretet a színfalak mögött. Ez állítólag áldokumentumot adott a sorozatnak.
A film összesen 69 részét adták ki. Az első sorozattal az elbeszélés központja egy rendes moszkvai iskola 9. "A" osztálya. Az elbeszélésben meglehetősen nehéz kiemelni a főszereplőket, egyszerre több történet is kialakul. A fő témának azokat a belső konfliktusokat tekinthetjük, amelyek a hallgatók között felmerülnek egymás között. Ezeket egyszerû nemtetszés és viszonzatlan szerelem egyaránt okozhatja. Az igazgató meglehetősen kegyetlen világként mutatja be az iskolát, ahol a tinédzserek rendszeresen bántják egymást.
A gyermekek és a szülők közötti kapcsolatok nem kevésbé bonyolultak. A sorozatban Anna Nosova képe jött létre - egy lány, akit nagyszülei neveltek fel, de túlzott szerelmük és túlzott védelmük terheit tapasztalták. Érdekes az olyan hős is, mint Vadim Isaev, akit apja alkoholizmusa szorgalmaz, hogy elragadják a radikális politikai eszmék.
A történetben nagy figyelmet fordítanak a tanárokra. Néhányukat pozitív oldalról mutatják be, de tekintélyük gyakran nem elegendő az iskolai helyzet ellenőrzéséhez.
Már a sorozat cselekménye és az anyag bemutatásának módja nagyon vegyes reakciót váltott ki a nyilvánosság részéről. De az igazgatói álláspont hívei és ellenzői is egyetértenek abban, hogy az iskolai élet meglehetősen csúnya oldalról mutatkozott meg. A kérdés az, hogy ez a kép mennyiben felel meg a valóságnak.
