Melina Mercury énekesnőt, színésznőt és közéleti személyiséget a világot meghódító görög nőnek, Hellas utolsó istennőjének hívták. Ő lett az első nő Görögországban, aki betöltötte a kulturális miniszter posztját.
Melina Mercuryt a huszadik század egyik legszebb nőjeként ismerik el.
Itt az ideje a gyermekkornak és a serdülőkornak
Maria Amalia Merkuris 1920-ban született Athénban, október 18-án. Több évtizede nagyapja volt a város polgármestere.
Apja ismert politikus volt, a görög nemzetiszocialista párt tagja. A leendő híresség mellett öccse, Spyros nőtt fel a családban.
Születése óta a lány fokozott figyelmet keltett. Egyáltalán nem hasonlított a tisztességes családok jó modorú, csendes képviselőire.
A szülők elváltak, Melina pedig az édesanyjával maradt. Maria Amalia gyakran heves és válogatás nélküli szerelembe esett, nem félt semmitől.
A lánynak csak a folyamatosan kijelölt testőröknek köszönhetően sikerült megszereznie az igazolást. Nagyon kifejezetten a vizsgáztatók szemébe néztek, fegyvereikkel játszottak.
A fiatal Merkuris nem ment férjhez, hanem kiugrott. És a házasságot nem szerelem, hanem mindenki ellenére kötötték meg.
A lány a táviratban tájékoztatta szüleit a házas hölgy új státuszáról, csak miután elment nászútjára. Kiválasztottja a gazdag földbirtokos, Panos Haropopos, a főváros befolyásos lakóinak fia.
A jövedelmező házasságnak köszönhetően Melinának sikerült túlélnie, amikor szülőföldjét a nácik megszállták. A férje lett a megbízható védelme. A színlelt házasság lényegében több mint két évtizedig tartott. A házaspár azonban nem sokáig élt együtt.
Hivatás
Gyermekkora óta Mary szenvedélye a színház. Férje nem avatkozott ebbe, mivel ő maga is meg volt győződve a makacsságáról.
Tizennyolc évesen belépett a Nemzeti Színház görög drámaművészeti iskolájába. A pályára lépő színésznő 1944-ben debütált egyik produkciójában a címszerepben.
Az első hősnő Lavinia volt O'Neill "A gyász eléri Electrát" című darabjában. Az előadó azonban igazi elismerést kapott Blanche Dubois után a Williams Desire névre keresztelt villamosáról.
Nagyon sokáig társult ehhez a szerephez itthon és Amerikában egyaránt. 1951 óta a lány előadásai Párizs színházi színpadán kezdődtek. Később a Broadway-n is játszott.
Először az előadó 1955-ben debütált filmjén. Melina Mercury fedőnevet vette fel. Filmes karrierjének sikeres kezdete a Stella-ban, a Kakoyannis produkcióban végzett munkája volt.
A színésznőt 1956-ban jelölték Cannes-ban a Pálma-orrért. A szenzációs film nem kapta meg a díjat, nagyrészt magának Melinának köszönhetően.
Cannes sokáig emlékezett a görög küldöttség léptékére. Azt mondják, hogy akkor a Merkúr találkozott Szergej Jutkevicskel, aki díjat kapott "Othello" című filmjének legjobb rendezőjeként.
Családi boldogság
Bár Melina nem kapta meg az áhított díjat, nyereménye sokkal jobbnak bizonyult. A fesztiválon találkozott Jules Dassinnal.
A később híres énekes, Joe Dassin apja egy zsidó fodrász családjából származott, aki a cári rendszer idején elhagyta Oroszországot.
A francia Melina második férje lett. Ő volt a nő állandó inspirációs forrása a végsőkig.
Az alkotó tandem igazi lelet lett a rendező és a színésznő számára, amely hírnevet hozott mindkettőnek. Az 1960-as "Soha vasárnap" című film közös munkája világszerte népszerűséget hozott.
Melina újjászületett pireusi prostituáltként, a kikötő igazi és osztatlan uralkodója és királynője. A mű eredményeként a cannes-i fesztivál ezüst díja lett a legjobb színésznőért, az Oscar pedig a legjobb külföldi filmért.
A pár együtt kilenc filmet forgatott, és a munka mindig sikeres lett. 1964-ben a "fekete ezredesek" megragadták a hatalmat Görögországban. Melinának el kellett indulnia Franciaországba.
A diktatúraellenes tüntetések a görög állampolgárság megfosztásához vezettek. Melina nagyon temperamentumosan reagált a kormányfő döntésére, mondván, hogy görögnek született, és általa fog meghalni.
Pattakos úr, aki szerint a kormány élén állt, fasisztaként született és fog meghalni.
Közösségi munka
Franciaországban a Mercury először énekes szerepben lépett fel. Műveket vett fel németül, franciául és görögül. Számos dala slágerré vált.
Az egyik dalukat, a "Hartino to Fengaraki" -t Tennessee Williams A Streetcar Named Desire című darabjának görög produkciójában adták elő.
Az előadó a televízióban is fellépett. 1971-ben Mercury megjelentette A görögül születtem önéletrajzát. Aztán politikai tevékenységbe kezdett.
A házaspár a diktatúra megdöntése után 1974-ben tért vissza Melina szülőföldjére. Parlamenti képviselő és a Pángörög Szocialista Mozgalom egyik alapítója, 1981 óta pedig az ország kulturális minisztere.
A közszereplő úgy vélte, hogy a kultúra a fő exporttermék. Ezért fontos, hogy népszerűsítsük az egész világon.
Melina biztosította, hogy ha elveszik Görögország öröksége, akkor az országnak semmi sem marad. A politikus támogatta a Parthenon-szobrok Nagy-Britanniából történő visszaszállítását az országba, részt vett az Akropolisz Múzeum új épületének építésében, és támogatta a Nemzetközi Játékok Delphi-ben történő megtartásának gondolatát.
Az emberek Melinát az utolsó görög istennőnek nevezték. Az utolsó napokig Mercury aktívan részt vett a politikában.
1994. március 6-án halt meg tüdőrákban. Temetve Görögország fővárosának központjában.
Élet távozás után
A Parthenon hátterében mosolygó Melina fényképe díszíti az "Acropolis" modern metróállomást.
A múzeum építése előtt a híresség tizenöt évig nem élt.
Felesége halála után Jules Dassin folytatta munkáját. A megalapított alapítványt feleségéről nevezte el.
A szervezet azon dolgozik, hogy a görög márvány visszatérjen a Parthenonba, oktatási tevékenységet folytat az egész világon, mesélve az ország kultúrájáról. A Melina Alapítványt testvére koordinálja. A szervezet igazgatóságában ül.
