Geraldine Fitzgerald színházi, film- és televíziós színésznő. Pályafutását Írországban kezdte, színházakban lépett fel. 1939-ben megjelent az első hollywoodi film a részvételével. Pályafutása során az Oscar, Emmy, Tony jelöltjei között volt. Csillag nyertese a hollywoodi hírességek sétányán és a "Medalion of Gendal" kulturális díj. Beiktatták az Amerikai Színház Hírességek Csarnokába.
Geraldine Fitzgerald színészi karrierje az 1930-as évek elején kezdődött, színházi előadásokkal. Később, miután az államokba költözött, a színésznő filmekben kezdett dolgozni. A legelső film, amelyben részt vett, feltűnést keltett: a lány szó szerint ráirányította magára a figyelmet. Kreatív életrajzában több mint 80 szerepe van az Amerikában, de Angliában is forgatott játékfilmeknek, sorozatoknak és televíziós filmeknek. Számos szerepet játszik a brit színházak produkcióiban és a Broadway-n is.
Életrajz tények
A leendő híres színésznő szülőhelye Greyston városa, amely az írországi Dublin közelében található. 1913-ban született egy lány, akit Geraldine Mary Fitzgerald-nak hívtak. Születésnapja: november 24.
Geraldine szülei nem voltak közvetlen kapcsolatban a művészettel, a kreativitással, a színházzal. Apjának Edward William Fitzgerald volt a neve, és szakmája szerint ügyvéd volt. A lány édesanyja, Edith Mary Fitzgerald (Richards) főként háztartással és lánya nevelésével foglalkozott.
Geraldine rokonai között volt Shelah Richards néni, híres színésznő. Ő volt az, aki befolyásolta a kis Geraldine-t, azt a vágyát, hogy művész legyen. Nagynénje bevitte a dublini Gate Színházba, ahol végül Geraldine Fitzgerald debütált színpadán. A színésznőnek volt unokatestvére, Neville Shute is, aki regényeinek és színdarabjainak szentelte életét. Egyik művét - "A tengerparton" - 1959-ben forgatták.
A leendő csillagot az Egyesült Királyság egyik londoni zárt iskolájában tanulták.
A tehetséges lány első szerepeit a szülővárosában, Greystone-ban található kis színház előadásaiban, valamint a dublini kapuban adta elő. Színészi karrierje 1931-ben kezdődött. Néhány évvel később Londonba költözött, ahol a televízióban debütált. Nagy-Britanniában a művésznek 11 filmben sikerült részt vennie, amelyek többsége nem kapott világhírnevet. A forgatáson azonban tapasztalatokat szerzett Geraldine, amelyet később kihasznált, és Hollywoodban építette karrierjét.
1938-ban a fiatal művész mindent elejtett és szó szerint Amerikába menekült. Szinte azonnal sikerült a Broadway-re kerülnie, ugyanebben az 1938-ban megjelent a "Heartbreak House" musicalben. A tehetséges ír színésznőt azonnal észrevették. Ajánlatot kapott a Warner Bros. Studios-tól, amellyel végül Geraldine Fitzgerald aláírt egy szerződést. A színházban hagyva munkáját, a lány elszántan kezdte hódítani Hollywoodot.
Érdemes megjegyezni, hogy a színésznő meglehetősen nehéz kapcsolatban állt a filmstúdió képviselőivel. Makacs és robbanékony karakter jellemezte, gyakran vitákba keveredett ügynökökkel és rendezőkkel, ezért többször elvesztette filmekben betöltött szerepeit.
Geraldine Fitzgerald filmkarrierje, mondhatni, hullámokban alakult. Az 1940-es évek végén elhagyta Hollywoodot, és ideiglenesen New Yorkba költözött. Aztán, mivel már a második házas volt, visszatért Angliába, ahol 1951-ig maradt. Az államokba ismét megérkezve a művész csak az 1960-as években tudta folytatni a filmeket és a televíziót. Fitzgerald ebben az időszakban is érdeklődött a rendezés iránt. Több színházi produkciót rendezett.
Az 1970-es években a filmsztár ismét aktívan kezdett megjelenni a Broadway színpadán és más híres színházak előadásain. Olyan darabokban nyújtott teljesítményét, mint a "Long Day Leave In Night" és a "The Poet of a Poet", nagyra értékelték. Geraldine Fitzgerald főszereplésével készült Broadway musicalt "Az árnyékdoboz" egy Tonynak jelölték, és Pulitzer-díjat nyert.
Geraldine Fitzgerald megalapította az Everyman utcai színházat gyerekeknek és tinédzsereknek az államokban. Teljesen minden gyermeket felvettek a színházi társulatba, tekintet nélkül iskolai végzettségükre, fajukra vagy családjuk anyagi gazdagságára. A színésznő arról vált híressé, hogy aktívan segítette a gettó fiatal tehetséges színészeit és hallgatóit.
Az 1980-as évek végén a művész kabaréban kezdett fellépni, előtte már régóta énekelt. Ő szervezte a "Streetsongs" show-t, amely éjszakai klubokban futott, és 3 évadon át a Broadway-n is sugárzott.
Filmkarrier
Geraldine Fitzgerald a "Wuthering Heights" című film megjelenése után nagy sikert aratott a moziban. Ez a projekt lett a művész debütáló hollywoodi filmje, annak ellenére, hogy csak mellékszerepet kapott. 1939-ben jelent meg. Ragyogó előadásért a színésznőt Oscar-díjra jelölték. Ugyanebben az évben megjelent egy másik nagy sikerű Fitzgerald-film, a Defeat the Dark címmel.
Az 1940-es években a színésznő filmográfiája nagyon gyorsan bővült. A részvételével akkoriban a legsikeresebb filmek a következők voltak: "Nézd meg a Rajnát", "Wilson", "Harry bácsi szokatlan üzlete", "Három idegen", "Senki sem örökké tart", "Első stúdió" (tévésorozat).
A következő években Geraldine Fitzgerald főleg televíziós műsorokban és sorozatokban szerepelt. Szerepelt például olyan híres projektekben, mint a "Climax", "Alfred Hitchcock Presents", "A meztelen város", "The Defenders", "Alfred Hitchcock órája".
1964-ben megjelent a "The Usurer" teljes hosszúságú film, amely új népszerűségi hullámot hozott a művésznek. Geraldine karrierjének újabb rövid szünete következett, és visszatért a képernyőkre a "Rachel, Rachel" című filmben. 1968-ban jelent meg, és sok pozitív kritikát kapott a közönségtől és a filmkritikusoktól.
A színésznő további karrierjében sokkal több sikeres alkotás volt. A filmek és tévésorozatok között megkülönböztethető: "Az utolsó amerikai hős", "Harry és Tonto", "Viszlát Male", "Arthur", "Easy Money", "American Masters", "Arthur 2: Broke". " A "Pernicious Attraction" című tévéfilm Geraldine Fitzgerald volt az utolsó. Bemutatója 1991-ben volt.
Személyes élet és halál
A színésznő 1936-ban ment férjhez először. Edward Lindsay-Hogg lett a férje. Nagy-Britanniában házasodtak össze, majd 1938-ban New Yorkba költöztek, ahol Edward zenei karrierjét tervezte folytatni. Zeneszerző volt.
Ebben a házasságban született egy fiú - Michael, aki a jövőben híres filmrendezővé vált. A pletykák szerint Michael biológiai apja nem Edward volt, hanem Orson Welles, akivel Geraldine rövid kapcsolatban állt. A színésznő és első férje válása 1946-ban történt, bár előtte egy ideje külön éltek.
Másodszor Fitzgerald az angol Stuart Sheftelt vette feleségül. A férfi Isidor Strauss unokája volt, aki a Titanicon halt meg 1912-ben.
Stewart először 1944-ben látta a színésznőt a képernyőn a "Wilson" című filmben, és őrülten beleszeretett. Találkozás után Geraldine-nel romantikus kapcsolatba kezdtek, amely házassághoz vezetett. Férj és feleség lettek 1946 őszén. Néhány évvel később született egy lányuk, Susan, aki profi klinikai pszichológus lett.
Sheftel 1994 januárjában halt meg.
Életének végén a művész Alzheimer-kórban szenvedett, amelynek első jelei az 1990-es évek elején jelentkeztek. Halála a betegség okozta szövődmények következtében következett be. 2005. július közepén hunyt el New Yorkban. Akkor 91 éves volt. A színházi és filmsztárt a bronxi Woodlon temetőben temették el.
