Az ujj folyékonyság a zenész egyik legfőbb erénye, tapasztalatának és készségének mutatója. Ennek a minőségnek a fejlődése folyamatosan zajlik, az előadóművészet képzésének első napjaitól kezdve. De egy igazi nagy sebességű játék csak speciális darabok előadásával tanulható meg, amelyeket módszertani jelentőségük miatt etűdeknek neveznek - a francia "leckéből", "gyakorlatból".
Utasítás
1. lépés
Az etűdöket bármilyen hangszerhez és készségszinthez írják. A kezdőknek szánt vázlatok terjedelme nem haladja meg az oldalakat, és a legrövidebb hosszúságúak a negyedek, ritkábban a nyolcadak. A mesterek vázlatokat játszanak 4-6 oldalon, az időtartam bennük a 32. és a 64.. Mielőtt kiválasztaná a repertoárt a sebesség fejlesztése érdekében, határozza meg szintjét. Ha egyszerre túl nehéz darabot vesz, akkor megsérül a keze, és a túl egyszerű gyakorlat nem lesz előnyös.
2. lépés
Sor és Carcassi gitáros klasszikus etűdjei hat húros gitárra. Más zeneszerzők, akik rányomták a bélyegüket a gitárzene műfajára: Villa Lobos, Paganini, Costa, Ferre. Vásároljon e szerzők egyikének gyűjteményét, de először nézze át a boltban a szemével, becsülje meg a művek összetettségét.
3. lépés
Kezdje szét az első tetsző etűd szétszerelését, lehetőleg egy kicsi (egy-két oldal). Játsszon egy-egy sort minden nap. Eleinte lassú tempóban játsszon, hogy legyen ideje az összes hangot eljátszani, fokozatosan emelkedjen az eredetire, majd még egy kicsit növekedjen (ez a tartalék jól jön, ha etűdöt ad elő a színpadon: nyugodtan játszhat az eredeti tempót, ha kissé gyorsabban játszottuk nyugodt légkörben). A foglalkozás végén játsszon újra lassú tempóban.
4. lépés
Ne jegyezze meg az ujjait, hanem a fejét. Tartsa szem előtt a képet, még akkor is, ha megtanulja a vázlatot. Fokozatosan növelje a gyors darabok repertoárját, de hígítsa más műfajokkal: kíséret, polifónia, nagy forma, darabok.
