Lugosi Béla színész valójában Drakula gróf szerepének első előadója lett - először a Broadway színpadán, majd a moziban. Ez híressé tette. Hosszú évtizedekig ő maradt a példa arra, hogyan kell sötét vámpírokat játszani.
Lugosi, mielőtt Amerikába költözött
Lugosi Béla igazi neve Döge Blaško Béla Ferenc. 1882-ben született Lugos városában, amely a modern Románia területén található (és akkor ez a föld Ausztria-Magyarország része volt). István, Béla apja örökös gazdák családjából származott, de ő maga pék, majd banki ügyintéző volt. Béla volt a negyedik gyermek egy nagy családban.
Tizenkét éves korában abbahagyta az iskolába járást, és belépett a tartományi színházba Shabadki városába. Eleinte a fiú egyszerűen betartotta a színészek parancsát, és csak 19 évesen kezdett megjelenni a színpadon. Az első nevezetes szerepeket pedig csak az 1903-as évadban kezdték neki adni.
1911-ben Lugosi kiválóan játszotta Rómeót egy klasszikus shakespeare-i színdarabban, amely kritikai figyelmet keltett. Ez lehetővé tette számára, hogy Budapestre költözzön, és elhelyezkedjen a Királyi Nemzeti Színházban.
Lugosi filmkarrierje azután kezdődött, hogy találkozott Alfred Dishi producerrel. Béla kétéves szerződést írt alá a Dishi Star Films cégével. Az első magyar film, amelyben Lugosi részt vett, az "Ezredes" című film volt. Érdekes, hogy abban az időben Béla "Aristide Olt" néven szerepelt a kreditekben.
Amikor az első világháború elkezdődött, Lugosi önként jelentkezett a frontra. Az osztrák-magyar hadseregben hadnagyi rangot kapott és a gyalogsághoz rendelték. Szolgálatának két éve alatt Béla három sebet kapott, sőt egyszer díjazták is.
1917-ben Lugosi Béla először házasodott össze - egy bizonyos Zmik Ilonával. A házasság azonban hamarosan felbomlott, mivel a házastársak radikálisan ellentétes politikai nézetekkel rendelkeztek.
1919-ben Lugosi Németországba költözött, ahol továbbra is filmekben játszott. Többek között 1920-ban szerepelt Friedrich Murnau "Janus Head" című filmjében - ez egyfajta filmadaptáció a Dr. Jekyllről és Mr. Hyde-ről szóló népszerű történethez.
Első lépések Hollywoodban, második és harmadik házasság
1920-ban Lugosi Amerikába költözött, 1921-ben New York-ban telepedett le. Ahhoz, hogy pénze legyen megélhetésre, eleinte nem rangos munkahelyeken kell dolgoznia. De idővel elkezdett fellépni a magyar közösség színházában, valamint kisebb szerepekben játszott filmekben - például az 1924-es "A pofonba kerül" című filmben a tucatnyi egyformán sminkelt ábrázolta. bohócok. Első fő szerepe Hollywoodban Tod Browning A tizenharmadik szék (1929) című filmjének rendőrjeként volt.
Az emigráns Lugosi személyes élete is viharos volt a húszas években. 1921-ben feleségül vette Ilona von Montagot (ez a házasság három évig tartott). 1929-ben Lugosi harmadszor ment férjhez - következő felesége Beatrice Weeks, özvegy, akinek meglehetősen nagy vagyona volt. Ez a házasság négy hónap után banális okból felbomlott: felesége elkapta Lugosit szeretőjével, Clara Lukkal.
Drakula szerepe az életben a főszerep
1930-ra Lugosi már elért némi sikert a Broadway-n. Bram Stoker legendás regényének adaptációja alapján a Dracula színházi produkciójának vezető színészeként ismerték el. Ennek a produkciónak a sikerét a Universal filmstúdióban is észrevették. 1930-ban ez a stúdió megvásárolta az összes szükséges jogot, és elkezdett foglalkozni Drakula történetének saját filmadaptációjával.
Lock Cheney volt a főszerep a következő filmben. De még a forgatás megkezdése előtt meghalt rákban - ez majdnem a projekt lezárásának oka lett. Kiutat talált Tod Browning rendező: felajánlotta, hogy átadja Lugosi vámpír gróf szerepét, akit már ismert.
Lugosi Béla megértette, hogy ez a szerep új lehetőségeket tárhat fel számára Hollywoodban, ezért nagyon felelősségteljesen viszonyult a kép megalkotásához. Érdekes módon a színész azt kérte, hogy ne sminkelje magát, mielőtt megjelenik a keretben, és ez jó döntésnek bizonyult. Sok néző emlékezett Drakula grófra egy karizmatikus magyar előadásában. A gazember valóban nagyon kifejezőnek bizonyult: félelmetes, kegyetlen, de arisztokrata modorral. Nagyrészt ennek a képnek köszönhető, hogy Lugosit (bár posztumusz) csillaggal tüntették ki a hollywoodi hírességek sétányán.
Lugosi a harmincas években
Dracula népszerűsége befolyásolta Lugosi további karrierjét. Most már csak a sztereotip gazemberek szerepeit ajánlották fel neki - az őrült Dr. Csodákat a Gyilkosságban a Morgue Streeten (1932), a zombikat a Fehér Zombi-ban (1932), Roxorát a Varázsló Chandu-ban (1932), a fekete vámpírt a The Sign of a vámpír (1935) és így tovább.
Különleges helyet foglal el a harmincas évek Lugosi filmográfiájában a "Fekete macska" (1934) film. Itt Lugosi Vitus Verdegast pszichiátert alakította, aki éppen ellenkezőleg, szembesült a főgonosszal. Ezen kívül ebben a filmben Lugosi partnere Boris Karloff volt - a horrorfilmek másik nagy mestere.
1933-ban Lugosi feleségül vette a tizenkilenc éves Lilian Archot, a magyar emigránsok lányát. Végül Béla 20 évig élt vele. És öt évvel a házassági unió megkötése után, vagyis 1938-ban megszülte fiát (a Béla nevet is kapta). 1938-ban apává válva a színész bizonyos mértékű pénzhiányban szenvedett, ezért bármilyen szerepet vállalt.
Szórakoztató tény: amikor fia felnőtt, Idősebb Lugosi azt tanácsolta neki, hogy ne váljon színésszé. A fiú pedig meghallgatta a tanácsokat - ügyvédi hivatást választott.
A negyvenes évek: a karrier vége
1939 és 1945 között maga a horror műfaj az amerikai moziban jelentősen lealacsonyító volt. Az ez idő alatt megjelent horrorfilmek általában rossz minőségű látványosságok, amelyek célja a termelők jövedelmének elérése a legalacsonyabb költségek mellett. Lugosi kénytelen alkalmazkodni és beleegyezik abba, hogy harmadrendű filmekben forgasson, amelyek ma már senkit sem érdekelnek.
Ebben az időben az egyetemi gyártók hozzáállása Lugosihoz is változik: hollywoodi mércével mérve nagyon kevés pénzt kezdenek fizetni neki. Így például a "Frankenstein fantomja" (1942) forgatásának egy hétéig kezdetben csak 500 dollárt kapott. Ennek megismerése után Rowland Lee produkciós igazgató kifejezetten kibővítette a Lugosi által játszott gonosz púpos Igor szerepét, hogy a színész több pénzt kaphasson munkájáért.
Valószínűleg a producerek részéről a Lugosi iránti rossz hozzáállás egyik oka az akcentus volt, amelytől a magyar színész nem tudott teljesen megszabadulni. Ne feledkezzen meg Lugosi jelentős koráról - akkor már több mint 60 éves volt!
A negyvenes évek második felében a helyzet csak romlott: a színész gyakorlatilag nem kapott anyagi vagy kreatív elégedettséget az új szerepektől. Ennek eredményeként Lugosi egészségi problémái súlyosbodtak, és az akkori fájdalomcsillapítók rabjává vált, más szóval drogos lett.
Az elmúlt évek és a halál
Az 1950-es években Lugosi együttműködött a rendkívül jellegzetes rendezővel, Edward Wood-szal. Wood rajongott Lugosi munkáért, ezért készségesen meghívta őt filmjeire. Tehát 1953-ban Lugosi a "Glen vagy Glenda", 1955-ben pedig a "Szörny menyasszonya" szalagon játszott. Az öreg színész által a filmek forgatásáért megszerzett jogdíjak segítették a kábítószer-függőség leküzdésében.
Ezt követően Lugosi még két apró szerepet kapott - Reginald Le Borg "Fekete tétlensége" című filmjében és ugyanazon Wood "A 9. terv a mély űrből" című filmjében (ezt a filmet egyébként sok szakértő szerint legrosszabb az egész XX. században).
Megbízhatóan ismert, hogy ebben az időszakban Lugosi a Shoka Színház tévé műsorának műsorvezetője akart lenni. Ennek a programnak a színésze áttekinthette a régi filmeket, különösen azokat, amelyekben egyszer ő maga is szerepelt, de sajnos ez csak tervek maradtak.
Az ötvenes években az öreg Lugosi a személyes életében is komoly változásokra számított - 1953-ban elvált Lilian Arch-tól. Lillian megunta férje féltékenységét, ezért otthagyta. 1955-ben Lugosi ötödik alkalommal ment férjhez - a harmincöt éves Hope Leiningerhez, aki régóta rajongott a színészért. De a házastársak boldogsága rövid életűnek bizonyult: 1956. augusztus 16-án az eredeti színész hirtelen szívrohamban meghalt.
