Gagarin űrrepülése nagyon jól sikerült, és 1961. április 12-e diadalmas nap lett az asztronautika és a Szovjetunió számára. A siker megszilárdítása és új eredmények elérése érdekében, amelyek hasznosak lehetnek a csillagászok és az űrtechnikai mérnökök számára, hamarosan úgy döntöttek, hogy új űrhajósokat küldnek pályára.
Eleinte a német Sztepanovics Titov csak Jurij Gagarin alügynöke volt, és ez nehezedett rá. Remélte azonban, hogy elmehet az űrbe a Vostok űrhajón, és a világ első emberévé válhat, aki eljut a Föld pályájára. Ezek a remények nem voltak indokoltak, és Gagarin lett az első űrhajós. A Szovjetunióban azonban hamarosan elkezdtek egy második járatot előkészíteni, és ezúttal német Titovnak kellett volna eljutnia.
1961. augusztus 6-án a Vostok-2 űrszonda az űrbe került, a német Sztepanovics Titov vezette. Mivel csak 25 éves volt, a legfiatalabb űrhajóssá válhatott, aki bejutott a Föld pályájára. Sőt, rekordot döntött az űrben való tartózkodásának időtartamáról is: 25 órát és 11 percet töltött a pályán, ráadásul ez idő alatt 17-szer sikerült repülnie a bolygó körül. Tehát Titov lett az első űrhajós, aki teljesítette a napi járatot.
Annak a ténynek a következtében, hogy a német Titov sok időt töltött az űrben, kiderült, hogy egy személy képes túl sokat kellemetlenségek nélkül dolgozni és élni egy űrhajón. Az űrhajósnak sikerült több fényképet készítenie a bolygóról, enni és aludni, és csak ezután tért vissza a Földre. Sőt, mivel a Vostok-2-n nem voltak űrriasztások, Titov nemcsak aludt, de még aludt is, és nem lépett kapcsolatba időben.
A repülés eredményeinek elemzésekor a tudósok figyelembe vették azt a tényt, hogy az első Föld körüli pálya után Titov nagyon rosszul érezte magát, és egészségi állapota sokáig nem normalizálódott. Ennek a ténynek és az űrhajós fedélzeti életének sajátosságainak tanulmányozásának köszönhetően kényelmesebb körülményeket lehetett teremteni a nyílt térben való munkavégzéshez.
Augusztus 9-én, 3 nappal a repülés kezdete után német Titovot a Szovjetunió hősévé nyilvánították, megkapta a Lenin-rendet és az Aranycsillag-érmet. Életét összekapcsolta az asztronautikával és a repüléssel, magas beosztásokat töltött be a Szovjetunió Védelmi Minisztériumában, és csak 1992-ben mondott le.
