Bert Lancaster amerikai színész, a "Leopard", "Nürnbergi tárgyalások", "Családi portré a belső térben" című filmjeiről ismert. Az előadó elnyerte az Arany Gömb, Oscar díjat. Több mint kilencven filmben játszott.
A filmes tevékenység egész ideje alatt a tehetséges színésznek elképesztő képeket sikerült kipróbálni és megtestesíteni.
Gyermekkor és ifjúság
1913 novemberének legelején Bert Lancaster Los Angelesben született. A fiú apja postás volt, édesanyja vezette a házat. Mivel a család semmilyen módon nem állt kapcsolatban a mozi világgal, a gyermek kora gyermekkorától kezdve nem is gondolt a filmkarrierre.
A leendő hírességet elbűvölte a sport. A fiú fizikai tulajdonságai nagyban hozzájárultak ehhez. Sok éven át szerette a baseballt. Gyakran Lancaster feláldozta iskolai óráit.
A sporttevékenységek elhatározták a testnevelést. De Bert nagyon gyorsan unta az egyetemet. A kiutasítás után a fiatalember cirkuszi akrobatákhoz ment. Sikerült saját társulatot létrehoznia. Igaz, nem sokáig létezett.
Az ilyen jól megkezdett karrier végét súlyos kézsérülés tette meg. Átmenetileg Bert felügyelőként dolgozott egy szupermarketben, majd egy koncertiroda vezetője lett. A második világháború komoly kiigazításokat hajtott végre a jövő terveiben.
Egy fiatal férfi a fronton elkezdett részt venni egy popdandárban, emelve az amerikai katonák morálját. A résztvevők Ausztráliába, Észak-Afrikába, Olaszországba látogattak. A fiatal színészben csak az akrobatikus előadásokat bízták meg.
A háború utáni években feltörekvő előadóművészre a színházi producer asszisztense figyelt fel. Lancaster elfogadta meghívását. Ennek eredményeként Bert először vett részt a játékban.
A mozi világához vezető út
A fiatalember debütálása A vadászat hangjai című Broadway-produkció volt. Ebben Lancaster elbűvölő katonai ember szerepét kapta. Az előadás felháborodási vihart váltott ki a kritikusokból. Azonban egyhangúlag pozitívan beszéltek a debütánsról.
A "Vadászat hangjai" egyfajta belépővé vált a moziba és a színházi világba. Az előadás után Bert több felkérést kapott egyszerre filmekben való szereplésre.
A meghatározó fiatalember megállította választását a "Desert Fury" -n. Igaz, a bűnözői elfogultságú dráma nem nyert közönségsikert. De a kezdő színészt, aki kiváló munkát végzett a játékkal, más rendezők is megjegyezték.
Az első figyelemre méltó szerepet 1946-ban Lancaster kapta. Robert Siodmak "Az orgyilkosok" című filmje megjelent a bájos művész filmportfóliójában. Ebben Bert egy bátor, de túl naiv hitman képét kapta.
A karaktert sok néző kedvelte. A következő évben Bertnek hasonló karaktert ajánlottak fel a Brute Force című filmben. De ezúttal a fiatal színész az amúgy is ártatlan elítéltet alakította. A Sorry, Wrong Number és Criss-Cross drámák sikeresek voltak.
A siker létráján való feljutása során az előadó főként fizikailag erős emberek szerepét kapta, akik extrém körülmények között találták magukat, és kénytelenek voltak egyedül kijönni belőlük.
Az ötvenes években Lancastert nagyon gyakran forgatták. A legsikeresebb filmek között volt a "Tűz és nyíl" című film. A színésznek sikerült eljátszania az olasz Robin Hood szerepét, aki a XII. Században megvédte a hátrányos helyzetűeket.
Az előadó cirkuszi múltja hozzájárult az akrobatikus mutatványok önálló előadásához. Rengeteg volt belőlük a képen.
Siker és elismerés
A massai indián képe a színész tehetségének újabb megerősítése lett. Nehéz karaktert játszott Robert Aldrich "Apache" című kalandfilmjében.
A kép az államok őslakosainak problémáiról mesélt, amelyeket a fehér amerikaiak elnyomtak. A nézőt izgalmas cselekmény hódította meg, és az üldözéses trükkök rengetegsége hozta a legnagyobb bevételt a szalagra.
Az 1953-as "Mostantól és örökké" című filmprojekt Oscar-jelölést adott a hírességeknek. A film után Bert megkapta Amerika nemi szimbólumát. Az előadó hosszú évekig nem vált el ettől a címetől. A filmtörténelem egyik legérzékibb jelenetét ma is a hős szenvedélyes csókjának nevezik a filmben szereplő párjával.
1960-ban a sztárfellépő Oscar-díjat kapott az Elmer Gantry című filmért. Bert egy vándor sarlatán képét kapta, aki beleszeretett egy titokzatos idegenbe, akivel útközben találkozott.
A kritikusok nagyra értékelték a pszichológiát a "The Nuremberg Trials" és a "Május hét napja" című filmdrámák sztárjának műveiben. Lancaster fiolája szilárdan rögzült és fáradt volt. Meg akarja változtatni a véleményét önmagáról, a színész együttműködést kezdett európai rendezőkkel.
Bert a Visconti és a Bertolucci egyik kedvenc előadója lett. A közönséget sokkolta a szicíliai örökös arisztokrata megtestesülése a "Leopard" című filmben.
Hatvanéves mozi munka után Bert nem állt meg. A 70-80-as években fő eredménye az "Ismeretlen háború" lövöldözés volt.
A film a keleti front eseményeit ismertette. A festmény a Szovjetunió és az USA közös munkája volt. Bert elbeszélőként működött.
Magánélet
Az előadó többször férjhez ment. Első felesége June Ernst tornász volt. 1946-ban a szerelmesek házastársak lettek. Néhány évvel később a férj és a feleség elvált: ennek oka a feleség féltékenysége és az általa szervezett konfliktusok voltak.
Norma Anderson 1943-ban került Lancaster figyelmére. A frontvonalbeli brigáddal tartott előadásai során találkozott vele. A színész még nem volt filmsztár. Az esküvőre 1946-ban került sor. A kapcsolat 1969-ig tartott. A házasságban az ifjú házasoknak öt gyermeket sikerült megszerezniük.
Bert egész életében kiváló kapcsolatban állt velük. Az előadó 1990-ben dönthetett újra a házasságról. Susan Martin lett a választottja. Nem tartozott a mozi világához. Az esküvő előtt a szerelmesek több évig polgári házasságban éltek.
Együtt maradtak Bert haláláig. Susan maga gondoskodott beteg férjéről. 1983-ban Lancaster több mikroinfarktuson esett át, ezek miatt meg kellett műteni. 1988-ban a színész ragaszkodott ahhoz, hogy részt vegyen a 30-as és 40-es évek képeinek színezékellenes kampányában.
Az előadó nem nézte meg saját egészségügyi problémáit, és részt vett. 1990-ben Bert súlyos stroke-ot kapott. Ennek eredményeként részben megbénult és elvesztette beszédét. Soha nem tért vissza a lövöldözéshez.
Lancaster 1994 októberében elhunyt. A színész szigorúan megtiltotta az emlékünnepeket, mivel soha nem szerette a szomorú szertartásokat.
