Több tucat oka van annak, hogy az emberek verset írnak. Ezen okok egy része összefügg, mások elképzeltnek és furcsának tűnhetnek. A változatolás azonban a kreativitás meglehetősen sajátos területe, amely vonzza a nagyon sajátos embereket, akiknek saját, sajátos elképzelésük van a világról.
A költészet mint terápia
Vannak, akik azért kezdenek verseket írni, hogy kitűnjenek a tömegből. Azok a gyerekek, akikből hiányzik a szeretett személyektől származó melegség, és akiknek problémáik vannak a baráti kapcsolatok kialakításával, gyakran verseket kezdenek írni, hogy érezzék magukat jelentősebbnek. Ez azonban magában foglalja a prózaírást is. Ebben az esetben a költészet egyfajta tiltakozás. Az ilyen versek általában maximalisták, nem túl szépek és helyesek. Idővel, ha az ember újabb motivációt talál a versírásra, hivatásként valósítja meg őket, kreativitása minőségileg javul.
A versírás egyfajta pszichoterápia formájává válhat. A költészet segítségével kifejezheti érzéseit, érzelmeit, tapasztalatait. Sok költő észreveszi, hogy a versek segítenek megszabadulni a rögeszmés gondolatoktól és érzésektől: ideális megfogalmazások, ritmus és mondókák megvalósításával a költők megszabadulnak a túl erős érzésektől, negativitástól és összetett érzelmektől.
A vers rövidségében, összetettségében, formalizálásában mintegy erősíti a fennálló érzelmeket és érzéseket, élesebbé és fényesebbé teszi őket. Ezért sok költő depresszió, depresszió, elnyomás időszakában ír verset. A költészet írása segíthet az önismeretben, néha bemutathat néhány sötét oldalt, lehetővé teszi, hogy megvalósítsa azokat, és esetleg elkezdjen dolgozni velük. Mindenekelőtt ez vonatkozik az élet nehéz időszakaiban írt versekre. Meg kell jegyezni, hogy sok költő nem dolgozhat versen, amikor minden rendben van az életében.
Versek a dicsőségért
Annak ellenére, hogy a költők többsége azt állítja, hogy „saját magának” ír verset, az elismerés fontos számukra, akárcsak bármely más ember számára. Versek írása, különösen, ha kialakította saját stílusát, saját szavakkal való munkamódszerét, elismerést, hírnevet és dicsőséget hozhat. Különösen igaz azokra a költőkre, akik éles és gonosz verseket írnak aktuális témákról, az ilyen kreativitás egyszerűen nem mehet „az asztalra”. Szerencsére a közösségi média sokkal könnyebbé tette bármilyen szóalkotás terjesztését.
Nem minden költő kész arra, hogy megrendelésre verset írjon. A szó kitűnő parancsolása esetén is ez a folyamat meglehetősen fájdalmas lesz, mivel az ihlet ebben az esetben nem mindig jön. A versírás azonban nem a legrosszabb módja a megélhetésnek, még akkor is, ha ez keveseknek elérhető.
