A zenei dallamok némileg hasonlítanak az emberi beszédhez. Nemcsak a hangmagasság és időtartamuk közötti különbség, hanem az intonáció és az artikuláció szempontjából is gyönyörűek.
Zenei érintések
A beszéd vagy a dallam árnyalatai teszik őket olyan egyedivé. Olyan dallam előadása, amelyben nincs tagolás, különböző árnyalatok, mechanikusnak és üresnek hangzik. Az ilyen zene nem fogja el a nézőt, mivel monoton monoton beszédnek tűnik.
A zenében való artikuláció a dallam "énekének" különböző módjaira utal. Ez főleg a jegyzetek koherenciájára vagy feldarabolására vonatkozik. A tagolást különösen a kották jelzik, jelezve az előadó számára, hogy pontosan hogyan kell lejátszani a dallam meghatározott töredékét.
A zenei tagolás vagy a stroke három fő típusa a nonlegato, a legato és a staccato. Bármely zeneműben jelen vannak.
A "legato" szót olaszul "kötött" -nek fordítják. Ebből a névből az következik, hogy a hangokat úgy kell lejátszani, hogy a hangok zökkenőmentesen és megszakítások nélkül simán pótolják egymást. A hangot egyenletesen kell elosztani hangonként. Rengeteg olyan gyakorlat van, amelyek a kéz és az ujjak helyes fejlődését célozzák meg e technika helyes végrehajtása érdekében. A kottákban a legato ütést ívvel vagy ligával jelöljük.
Ezek az olasz szavak …
A "Nonlegato" vagy "külön" kifejezéseket leggyakrabban agilis tempóban előadott darabokban használják. Ezt a stroke-ot semmilyen módon nem jelzik a jegyzetek. A képzés kezdetén a legtöbb diák külön játszik. Ha nem jogszerűen játszottuk, a hangok zökkenőmentesen, rángatózó vagy sima hangzás nélkül jönnek létre.
A "Staccato" -t olaszból "hirtelen" fordítják. Ezzel az előadással a dallam élesen szól, észrevehető szünetekkel a hangok között, miközben a játék üteme nem lassul. Staccato könnyűvé, finommá, kecsesé teszi a zeneművet. Ez egy meglehetősen bonyolult technika az elsajátításhoz, sok zongorista számára például megszokásból fáj az ujjbegye, mivel élesen és röviden meg kell nyomnia a billentyűket. Bizonyos szempontból a staccato vonása hasonlít a billentyűzet gyors gépeléséhez, csak a hangot jegyzi meg a jellegzetes recsegés helyett. Ez a stroke a legato stroke antipódja. A kottákban a hang fölött vagy alatt egy pont jelzi, attól függően, hogy merre orientálódik.
Ezek az alapvető simítások rengeteg újabbat hoztak létre. De valójában a legato, a staccato és a nonlegato határozza meg a darab hangzását. Minden más árnyalat. A képzés kezdetén a zenészek megtanulják a lehető legszembetűnőbbé tenni a különbséget a hangzás ezen technikái között. Hatalmas számú zene épül erre a különbségre.