Agnes Mured amerikai színésznő, négy Oscar-jelölt, két Golden Globe- és Emmy-díj nyertese. Orson Welles ragyogó filmjeiben betöltött szerepeiről lett híres.
A legtöbb néző Agnes Moorehead-t úgy ismeri, mint Endor extravagáns boszorkányát a feleségem megigézte. A színésznőt "hollywoodi levendulahölgynek" hívták: ő tette divatossá ezt a színt.
Az álom nehéz útja
Agnes Moorehead 1900. december 6-án született Clintonban Mildred McCauley énekes és John Henderson pap családjában. Kiskorától kezdve a gyönyörű hangú lány énekelt.
A premierre hároméves korában került sor a templomban. Miután a család St. Louisba költözött, a baba a városi színház operakórusában énekelt. Amikor a felnőtt lánya bejelentette, hogy színésznő lesz, az apa nem ellenezte.
Követelte, hogy Ágnes kapjon olyan szakmát is, amely táplálja művészi karrierje sikertelensége esetén. Moorehead az Ohio Egyetem Biológiai Tanszékét választotta.
Tanulmányai alatt a lány a hallgatói színházban játszott. Miután teljesítette a John Moorheadnek adott szót, Agnes belépett a Színművészeti Akadémiára.
1929-ben a legjobbak között fejezte be. Az előadó karrierje azonban nem sikerült. Már késő volt debütálni majdnem harminc évesen.
A színésznő gyakran munkanélküli volt. A több napos böjt megtanulta értékelni minden centet.
Kudarcok és sikerek
Ágnesnek nagy nehezen sikerült elhelyezkednie a rádióban. A részvételével működő rádióműsorok gyorsan népszerűvé váltak. A színésznő napja fél nap volt.
Ugyanakkor megismerkedett a nagy filmsztárral és a híres színházi primával, Helen Hayes-szel. A hölgyek gyorsan barátnőkké váltak. Hayes elkezdett lyukasztani egy debütáló filmet.
A filmstúdió azonban úgy döntött, hogy ez a típus már nem releváns. Idővel elterjedt a pletyka, hogy a színésznők nem csak barátok. Bensőségesebb a kapcsolat.
A sajtó elkezdte keresni a kapcsolat bizonyítékait. Az újságírók nem jöttek zavarba, hogy ekkor már mindketten házasok voltak. Moorehead dacosan figyelmen kívül hagyta a melegről szóló pletykákat, Helen pedig félt karrierje összeomlásától és a barátság véget ért.
1937-ben az idősödő előadó Orson Welles kezdő rendező figyelmébe került. Meghívta a színésznőt a "Mercury" színházába.
A fiatal rendező merész innovatív megoldásai érdekelték a hollywoodi iparmágnásokat. 1939-ben az egész társulat moziba jött, miután a rendező szerződést kötött az RKO stúdióval.
Gyónás
A negyven éves Ágnes először a forgatásra került. A hollywoodi Olympus ugródeszkája Moorehead számára a főhős édesanyjának debütáló szerepe volt az 1941-es Citizen Kane című filmben.
Mindenki figyelemre méltó tehetséget figyelt fel. Az előadó bármilyen érzelmet képes volt ábrázolni. Tökéletesen játszotta a félelmet, a féltékenységet, a kétségbeesést, a szórakozást és a szeretetet.
Az 1942-es The Magnificent Emersons című munkájáért, a második szalagért Agnes-t Oscar-jelölésnek jelölték. A kritikusok a színésznőt Hollywood legkarizmatikusabb előadójának nevezték.
A Vogue magazin a negyvenkét éves Moorehead-et a világ egyik legszebb és legstílusosabb nőjeként ismerte el. Egy híresség könnyű kezével jött divatba a lila.
Maga Ágnes imádta, és gyakran levendula színű ruhákat viselt. 1943 és 1951 között Moorehead szerepelt az Utazás a félelemben, Jane Eyre, Miss Parkington, azóta, hogy elmentél, Johnny Belinda, A nő fehérben, A lebegő színház című filmben.
A filmek két Oscar-jelölést hoztak neki. Az ikonikus szerepek a színésznőnek Aranygömböt és kettős Oscar-jelölést hoztak. Most a neve örökre bekerült a mozitörténetbe.
Magánélet
A híres művész mellékszerepekkel játszva könnyedén felülmúlta Lucille Ball-ot, Olivia de Haviland-ot, Joan Fontaine-t, Shirley Temple-t és az első nagyságú csillagokat.
Miután jóváhagyták hollywoodi színésznővé, Moorehead nem hagyta el a rádiót. Amerika adásában ő maradt a legkeresettebb előadó. Miután fellépett a pokolban a Don Giovanni című darabban, a művész meghódította a Broadway-t is.
A negyvenes években az újságírók ismét Agnes személyes életét kezdték kiemelni. Véleményük szerint a színésznő egyre több időt töltött el fiatal szépségek társaságában, és nem saját házastársa.
Az 1949-es pletykák befejezése érdekében egy híresség és férje, John Griffith Lee színész örökbe fogadtak egy Sean nevű fiút. A házasságnak azonban véget vetett Agnes és a felemelkedő filmsztár, Debbie Reynolds közötti kapcsolat, amely nem sokkal később kezdődött.
Moorehead második házassága 1954-ben sikertelennek bizonyult. A Robert Gist-tel folytatott négyéves családi élet válással zárult. De a kapcsolat Reynolds-szal a haláláig tartott, a több mint harminc éves korkülönbség ellenére.
Az ötvenes évek óta a színésznő egyre inkább kénytelen volt eljátszani a rá kiszabott pletykák, öreg szukák és boszorkányok tipikus szereplőit. Kivételt képeztek az Isten bal keze, a Minden, amit az ég megengedett, A Hattyú, Raintree megye, A denevér, Polyanna és a Nyugat meghódításának hősnői.
Utóbbi évek
1964-ben "Hush, Hush, Sweet Charlotte" című munkájáért, ahol Agnes felül tudta játszani Bette Davist, elnyerte a negyedik Oscar-jelölést és a következő Golden Globe-ot.
A televízió is visszafogottnak bizonyult. Mooreheadet televíziós munkájáért hatszor jelölték Emmy-díjra. Ezt a díjat 1967-ben kapta a Vad, Vad Nyugatért.
Az 1964-1972-ben futó „A feleségem megbabonázta” című sorozat Endora szerepe a színésznő névjegykártyájává vált. Ebben az időben ő maga is nehéz időket élt át.
A kapcsolat a fiammal mindig is nehéz volt. Sean mindig összecsapott az édesanyjával, azzal vádolva, hogy a nő megrontotta önmagát és őt a kapcsolataival.
Ennek eredményeként a srác rossz társaságba került. Ágnes véletlenül talált fegyvert Sean szekrényében. Az anya közvetlenül megkérdezte, honnan származik a fegyver. Válasz helyett a fiú egyszerűen elhagyta otthonát. Moorehead soha többé nem látta.
Az előadónak kezdtek egészségügyi problémái is lenni. 1955-ben Utahban forgatta a Hódítókat. A mű végzetes szerepet játszott a helyszínen jelenlévők életében.
Csak hosszú évek után vált ismertté, hogy a forgatási helyszíntől nem messze atomfegyvereket tesztelnek. A képen résztvevők sugárzásnak voltak kitéve és rákban haltak meg.
Ágnes ugyanezt a sorsot érte. Az utolsó napokig a színésznő szörnyű diagnózissal küzdött. Azonban 1974. április végén a betegség eluralkodott. 1994-ben Mooreheadnek saját sztárja volt a St. Louis Hírességek sétányán.
