A billentyűzetek a hangszercsalád általános neve (orgona, csembaló, zongora, szintetizátor), azonban szűk értelemben elektronikus billentyűs hangszerre - szintetizátorra - utalnak. A billentyűzet lejátszásának több közös vonása van, de hangszerenként eltér.
Utasítás
1. lépés
A legtöbb billentyűzet ülve játszik. Tehát, ha orgonán, csembalón és zongorán játszik, fontos, hogy a szék a hangszertől bizonyos távolságban helyezkedik el, bizonyos magasságú legyen. A paraméterek az előadó magasságától függenek, de a fő elv a hangszer megfelelő közelsége, de a kézi manőverhez is elegendő távolság. A testnek egyenesnek, karjainak könyökénél hajlítottnak és szigorúan a billentyűzet felett kell lennie (csak az ujjak nem érnek a párnákhoz).
A szintetizátor és az elektromos orgona álló helyzetben végezhető, de a kényelem elve megmarad. A műszerállványt úgy kell beállítani, hogy a kefék ne csípődjenek be, és mindig a billentyűzet felett legyenek.
2. lépés
A billentyűzetet két kézzel játsszák, a jobb oldali általában a dallamot és az visszhangok egy részét, a bal pedig a basszust és az akkordot játssza. Ennek megfelelően bal oldalon alacsonyabb, jobb oldalon magasabb hangok vannak.
Az elektronikus műszerek itt is kivételt képezhetnek. "Split" módban (az angol "bifurcation" -ból) a billentyűzet két részre oszlik, mindegyik magassága külön-külön változtatható. Tehát a jobb kézben lehetnek a kontráta, a bal oldalon pedig a második és a harmadik oktáv hangjai. Ilyen trükköket azonban ritkán alkalmaznak. Előfordul, hogy a billentyűsök mindkét rész hatótávolságát ugyanarra a hangmagasságra hangolják (de eltérő ütemű minták).
3. lépés
A billentyűzetekre vonatkozó megjegyzések két botra vannak írva, amelyek egyikén a bal oldali rész a basszuskulcsban, a jobb oldali a hegedű kulcsban található. A botok párja tehát egy vonalat alkot.
Egy szintetizátorban a bal oldali részt általában nem fejlesztik ki, ezért minden személyzet nem egy kéznek, hanem egy mintának felel meg. A kényelem kedvéért azonban az előadó más módon is jelezheti a hangszínváltozásokat, és a részt klasszikus formában rögzítheti.
4. lépés
Az egyik sorra, a másik alá írt jegyzeteket egyszerre játsszák. Az egymást követő helyesírás (vízszintes) ugyanarról az előadásról beszél: egyik hang a másik után.
A hangok és a szünetek időtartamát, a méreteket és a billentyűket az elemi zeneelmélet szabályainak megfelelően jelzik. A billentyűzetek nincsenek átültetve. Más szavakkal, a részeket a hangzásnak megfelelően írják: az első oktáv "C" -je - az első oktáv "C" -je (ez a hangszer különbözik a gitártól, amelyben a hangok egy oktávval magasabbak, mint amilyennek hangzanak)).
5. lépés
Amikor egy darabot megtanul, a zenész először megtanulja az egyik, majd a másik kezét. Csak ezután kezdődik a kezek kapcsolata, és sokkal hatékonyabb a jegyzeteket frázisok szerint megtanulni, és nem az elejétől a végéig játszani.
