Thomas Curtiss amerikai filmrendező, színház- és filmkritikus. 1915. június 22-én született, 2000. július 17-én, 85 éves korában hunyt el. Híressé vált állami-szexuális kapcsolatáról Klaus Mann amerikai íróval és német származású disszidenssel, Erica Julia Hedwig Mann német színésznő és író testvérével.
Életrajz
Thomas Curtiss 1915. június 22-én született az Egyesült Államokban, New York városában. Apa - Roy A. Curtiss, anyja - Ethel Quinn.
A Bovee Boys School magán nappali iskolájában tanult, New York-ban, az Upper East Side-ban. Iskolai éveiben barátkozott Louis Auchinclossal, a leendő amerikai ügyvéddel, regényíróval, történésszel és publicistával.
Később a Browning Iskolába, egy New York-i független fiúiskolába került, ahol 1933-ban sikeresen végzett.
A 30-as években szülei Európába küldték, hogy színházat és mozit tanuljanak Bécsben és Moszkvában. Moszkvában Szergej Eisenstein egyik hallgatója volt.
A második világháború alatt Curtiss a 7. New York-i ezrednél szolgált. 1944-ben áthelyezték az Európai Szövetséges Expedíciós Erők Legfelsőbb Főhadiszállására, majd az Egyesült Államok 8. légierőjének részeként segített a Luftwaffe titkos filmfotóinak megörökítésében és a szövetségeseknek való átadásában.
1968-ban a Luftwaffe filmjeinek és fényképészeti anyagainak rögzítésével járó bravúrért Charles de Gaulle tábornok személyesen kitüntette a Becsület légiójának rendjével.
A második világháború befejezése után Curtiss Párizsban telepedett le. Rendszeresen vacsorázott a legjobb párizsi éttermekben, amelyek közül az egyik egy Curtiss-ról elnevezett ételt, "oeufs a la Tom Curtiss" (rántotta a la Tom Curtiss) egészített ki az étlapján.
Egy olyan épületben élt, amelyet a legjobb párizsi La Tour D`Argent étterem foglalt el. Gyakran vacsorázott Marlene Dietrich és Paulette Goddard társaságában, és örömmel hívta meg szerkesztőségét. Az étterem tulajdonosa, Claude Terrey Curtiss-t a családjának tartotta. Thomas mindig a Szajna és a Notre Dame katedrálisra nézett.
Curtiss sikeres színház- és filmkritikus lett. A hatvanas évek óta cikkei örömmel jelentek meg a New York Herald Tribune, a The New York Times és a Variety lapokban. Ezt követően, 1964-ben, több mint 40 évig dolgozott az International Herald Tribune-ban. Ezzel Curtiss sikeresen megélt a nyugdíjazásáig, 1980-ig. De még a nyugdíjkorhatár elérése után is folytatta publikációit az International Herald Tribune-ban.
Curtiss rendszeresen rendszeresen szerepelt a cannes-i filmfesztiválon, valamint Dublintól Rómáig minden színházi fesztiválon.
Thomas 2000. július 17-én hunyt el Poissy-ban, Franciaországban.
Magánélet
1937 nyarán, miközben a budapesti magyar üzleti életben dolgozott, Thomas megismerkedett Klaus Mann íróval, aki 9 évvel volt idősebb Curtissnél. Később Mann leírta a találkozót naplójában: "Este megismertem a kis Curtiss-t - egy aranyos, sértett és arrogáns gyereket." Ezt követően Mann másképp írta le Thomasról alkotott benyomásait: "Thomas hisztérikus, szomorú, intelligens, szelíd és érzéki ember, rendkívüli mosollyal, szemekkel, ajkakkal, kifejezésekkel és hanggal."
Emlékirataiban Mann barátját "kedves Curtiss" -nak vagy saját becenevét "Tomsknak" nevezi.
Thomas Curtiss-nek szentelték Klaus Mann "Elzárva ablak" (Vergittertes Fenster) öngyilkos regényét, amely lazán beszámol II. Ludig bajor király halálának körülményeiről, és először Hollandiában jelent meg 1937-ben.
Mann és Curtiss megismerkedése idején a német író már szülőföldjén is híressé vált a homoszexuális kapcsolatok miatt, amiért a náci rezsim megfosztotta német állampolgárságától és száműzte az Egyesült Államokba.
Curtiss és Mann meglehetősen rövid ideig találkoztak, együtt utaztak Európában, de 1938 elejével több hónapra kénytelenek voltak elválni.1940-ben "Tomsk" végül elhagyja Mannt.
Mannnak egész életében pénzügyi problémákkal és az ópiátok függőségével kellett megküzdenie. Curtiss a 40-es évek után már nem találkozott romantikus partnerével.
Ezt követően az amerikai FBI büntetőeljárást indított Mann szexuális viselkedése ellen a második emigráció során az Egyesült Államokba érkezett német emigránsok felügyelete részeként. Curtiss ebben az esetben kihallgatásra kényszerült.
De mindennek ellenére Mann "nagy szerelem" maradt Curtiss életében.
Teremtés
1954-1955-ben a "Sherlock Holmes" tévésorozatban szerepelt egy cameo szerepében. A kreditekben a nevét nem tüntették fel.
Thomas Curtiss sok könyvet írt. Az egyik leghíresebb könyve Erich von Stroheim, a híres osztrák-amerikai rendező, színész és producer, a háború előtti mozi avantgárd filmsztárjának életrajza volt, akit Curtiss fiatalkorában csodált. A könyv először 1971-ben jelent meg az Egyesült Államokban.
A New York Times áttekintése Stroheim életrajzáról több mint pozitív volt, bár a munka számos hiányosságát megjegyezte.
Curtiss elképesztő emlékezetű szellemes mesemondóként vált híressé, aki mindent tudott a színház történetéről és a nemzetközi színtéren mindenkiről. Ő volt az egyetlen színházi kritikus Európában, aki ilyen széles körű érdeklődést fedezett le, és kiválóan ismerte a színházi érdekeket.
1960-ban ő vezette be a kiválasztott színházi művek Varázstükörét.
Thomas Curtiss szerepelt a Stroheim életét bemutató A szeretett és utált ember című dokumentumfilmben is.
A 70-es évek elején írta John Frankenheimer Jég-üstökös (1973) forgatókönyvét. Ez az amerikai dráma volt Robert Ryan és Frederick March utolsó alkotása, amely a főszerepekben játszott. A kép híres lett időtartamáról (239 perc) és arról, hogy ez lett az első film két közbeiktatással.
1985-ben szerepelt az American Masters című amerikai tévésorozatban, amelyet az amerikai művészek, színészek és írók életrajzainak szenteltek, akik jelentős mértékben hozzájárultak az ország kulturális életéhez.
1990-ben a Preston Sturges: Az amerikai álmodozó felemelkedése és bukása című filmben játszott.
1997-ben megjelent Curtiss The Smart Set: Jordan Jean Nathan és H. L. Menken című könyve.
