Brino Jigino de Mello brazil fekete futballista, sportoló és színész. Egyetlen ismert szerepe az 1959-es Fekete Orpheus című filmben volt.
Életrajz
Breno Mello 1931. szeptember 7-én született Porto Allegri városában, a dél-brazíliai Rio Grande do Sul állam fővárosában. Családja nagyon szegény volt, és alig ért véget. A kis Brino segített édesanyjának csirkék eladásában. A szegénység miatt a fiú csak az általános iskolát tudta elvégezni.
Fiatalságától kezdve Brino szerette a focit. Brino futballpályafutását a Gremio Esportivo Renner klubnál kezdte, szülővárosában, Porto Allegriben. Ezzel a csapattal megnyerte az 1954-es Gaucho bajnokságot.
1957-ben Rio de Janeiróba költözött, és a Fluminense klub profi futballistája lett. Rajtuk kívül gyakran játszott a Santos FS klubban, ahol megismerkedett a híres focistával, Pelével.
Egyszer Brino Rio de Janeiro utcáin sétált, és váratlanul találkozott Marcel Camus rendezővel. A rendező megállította a futballistát, és megkérdezte, szeretne-e színészként részt venni a forgatáson?
Karrier
Miután jóváhagyást kapott, Camus elnyerte Mello főszerepét klasszikus, 1959-es Fekete Orpheus (eredetileg Orpheus Negro címmel) filmjében, amelyben Mello egy Orpheus nevű karaktert alakított. A rendezőt elbűvölte Brino fizikai felépítése, amely egyébként tökéletesen megfelelt a főszereplő karakterének. A legenda szerint Brino, aki egy szót sem tudott franciául beszélni, és fizikai vonzereje miatt alig tudott brazilul írni, több mint 300 főszereplő jelentkező versenyét tudta megnyerni.
A Fekete Orpheus vagy Orfeu Negro egy 1959-es romantikus tragédia volt, amelyet Brazíliában Marcel Camus francia filmes forgatott. Brenno de Mello mellett Marpessa Dawn amerikai színésznő is szerepelt. A film Vicinius de Moray Orfeu da Consensau című darabja alapján készült, amely maga volt az ókori görög Orpheus és Eurydice legendájának adaptációja Rio de Janeiro nyomornegyedeinek és karneváljának modern kontextusában. A film nemzetközi együttműködés Brazília, Olaszország és Franciaország produkciós cégei között. A film legtöbb epizódját Moro da Babiloniában, Rio de Janeiro Lemme területén vették fel.
A film cselekménye a brazil munkásosztály szegénységének és nyomorúságának fényében értelmezi újra az Orpheusról szóló mítoszt, amely egyértelműen megnyilvánul a világhírű brazil karnevál hátterében. Az Orpheus nevű fiatal fekete villamosvezető az útvonalon haladva találkozik egy aranyos külföldi lánnyal, Eurydice-szal. Műszakjuk végeztével találkoznak és őrült éjszakát töltenek a brazil karneválon. Egy fiatal pár szerelme azonban tragédiával végződik.
A film hangsávaként a Bossa nova zenét választották. A filmben megszólaltatott dalok korunkban ismertek. Köztük A Felicidade, Samba de Orpheus és Manha de Carnaval, amelyeket Antonio Carlos Hobima és Luis Bonfa brazil zeneszerzők írtak. Ez utóbbi kompozíció más néven "Egy nap a bolondok életében", Orpheus karakter adta elő. A film eredeti változatában a dalt maga Brino Mello adta elő, később azonban Agostinho dos Santos énekes hangoztatta újra hangját.
Orpheus lett az egyetlen sikeres szerep Brino teljes színészi karrierje során. A kritikusok véleménye a teljesítményéről azonban nagyon vegyes volt. Például Bosley Crowther újságíró 1959-ben írt egy cikket a New York Times-ban, miután megnézett egy filmet, amelyben kritizálta Melót, mint színész színét. Különösen azt írta, hogy Brino inkább táncosként játszik szerepet, mint színészként, aki a szerelmes férfi szerepét tölti be.
Más kritikusok szempontjából Mello előadását természetesnek nevezték, feltárva valódi színészi tehetségét. Például Hollis Alpert a Saturday Review cikkében csodálatra méltónak nevezi Brino teljesítményét. Végül a kritikusok egyetértettek abban, hogy Mello Orpheus szerepében nem tűnt annyira negatívnak. Azt, hogy a színész "jóképű és bátor Orpheust kapott, aki ragyogott, amikor izzadságtól borult".
A neorealizmus stílusában forgatott film hatalmas nemzetközi sikert aratott a kritikusok és a közönség körében. A film számos világdíjat nyert, köztük az Arany Pálmát az 1959-es cannes-i filmfesztiválon, az 1960-as Golden Globe-díjat a legjobb idegen nyelvű filmért, és jelölték (de nem nyerték) az év 1960-as Oscar-díjára. kategória "A legjobb idegen nyelvű film".
Mello azonban nem szerepelt a díjak szereplésében. Csak több mint 40 évvel később, 2005-ben, Brino Mello a brazil kormány költségén részt vehetett a cannes-i filmfesztiválon, a 2005-ös "A fekete orpheuszt keresve" dokumentumfilm producereinek meghívására (Em Busca do Orfeu negro / A la recherché d'Orfeu) közös francia-brazil produkció. A díjátadón Mello nem volt egyedül, hanem barátja, Pele és az akkori brazil kulturális miniszter, Gilberto Gil társaságában. Mindhárman az egyik francia város díszpolgárai lettek.
Mello megosztotta a „Fekete Orpheus” filmért kapott díját barátjával - Pele focistával.
Későbbi kreativitás
A "Fekete Orpheus" után Brino Mello több, kevéssé ismert filmben játszott:
- San Rata de Puerto (1963);
- Os Vencidos (1963);
- "A Santo Modicóról" (1964);
- Negrino do Pastoreio (1973) négerként;
- A riói rab (1988) Ronald Biggs krimi, amelynek főszereplője Mello Silencio szerepében.
Mello azonban soha nem volt képes profi filmszínészré válni, és futballistaként volt kénytelen megélni. Abban az időben a brazil filmiparnak nem volt finanszírozása, és sok színész nem tudta magát csak a forgatási díjakból táplálni. Sok embernek valahol pénzt kellett keresnie. Ezért csak keveseknek van sikeres színészi karrierjük. Melónak különösen a profi futballt kellett folytatnia.
2004-ben két francia filmes, Bernard Tournois és Rene Letzgus úgy döntött, hogy dokumentumfilmet forgat a Fekete Orpheusznak a brazil zene világára, különösen a bossa nova zenei mozgalomra gyakorolt hatásáról. A "Fekete Orpheuszt keresve" (2005) elnevezésű film forgatásához a filmkészítőknek meg kellett találniuk Brino de Melót, és biztosítaniuk kellett a forgatásban való részvételét a főszerepben.
Magánélet
Brino élete nagy részét Florianopolisban (Santa Catarina állam, Brazília) töltötte.
Mello kétszer volt házas, öt gyermeke van. Első feleségével rövid ideig élt Novo-Hamburgban. Négy gyereket szült neki, miután elváltak.
Második felesége, Amelia Santos-Correa, ismertebb nevén Manna, világra hozta ötödik gyermekét - egy lányát, akit Leticiának hívtak. Mello is elvált tőle.
Labdarúgó-karrierje befejezése után Mello a szerencsejáték rabja lett, és élete végéig szegénységben élt, bár a televíziós hirdetések színészeként és futballedzőként jó pénzt keresett. Élete utolsó éveiben sofőrként, munkásként, sőt újságárusként is dolgoznia kellett.
A nyugdíjkorhatár elérése után az állam minimális nyugdíjat adott neki (havi 150 eurónak felel meg), és vissza kellett térnie szülővárosában, Porto Allegri nyomornegyedében.
Brino Mello 2008. július 11-én, 76 éves korában, szívrohama miatt halt meg szülővárosában, a brazil városban, Porto Allegri nyomornegyedében. Addigra már régóta magányos és elszegényedett. Holttestét a szomszédok találták meg néhány nappal halála után. Röviddel halála előtt Mello önéletrajzának megírásán dolgozott. Holttestét a Juan XXIII. Temetőben temették el.
A Black Orpheus film főszereplője, Marpessa Don amerikai színésznő csak 42 nappal élte túl Mellót. A franciaországi Párizsban szívinfarktusban halt meg 74 éves korában.
2008-tól Rino Goya Filho és Alexander Derlam rendezésében készült egy másik dokumentumfilm Brino de Mello élettörténetéről, a Descoberta de Orfeu. Több mint 10 órán át gyűjtöttek videókat a színész személyes életéről. A film első előzetesét 2008-ban mutatták be a Gramado Filmfesztiválon.
