John Gielgud híres angol film- és színházi színész, aki remekül testesítette meg Shakespeare hőseinek képeit. Játékát továbbra is referenciaértéknek tekintik. Gielgud színházigazgatóként is játszott, akinek számláján számos érdekes és eredeti mű található.
Gyermekkor és ifjúság
Az angol színtér leendő sztárjának életrajza 1904-ben kezdődött. Arthur John Gielgud április 14-én született Londonban. A fiú apja egy régi litván nemesi családhoz tartozott, édesanyja a híres Ellen Terry unokahúga, valamint az operaénekes és rendező Gordon Craig unokatestvére volt. Ez a kombináció nem befolyásolhatta a fiú életét: szüleitől nemes arisztokratikus megjelenést és kreatív hajlamokat kapott.
A színészi tehetség korán megnyilvánult: még kisgyermekkorában Arthur készségesen olvasott verseket a közönség előtt, könnyedén megjegyezte a drámai monológokat, és arcul adta elő őket. Az iskola elvégzése után a fiatal férfi belépett a színházi iskolába, majd egy évvel később átment a rangos színházművészeti akadémiára. Gielgud meglehetősen sikeresen tanult, különös hajlandóságot mutatva Shakespeare darabjainak szerepeire.
A várva várt debütálásra 1921-ben került sor. A tizenhét éves Arthur a Hírmondóként lépett színpadra. A közönség értékelte a fiatalember tehetségét és látványos megjelenését. A kritika szintén kedvező volt: a vélemények megjegyezték, hogy a fiatal színésznek sikerül teljes mértékben átadni Shakespeare színházának hangulatát, és szó szerint megszokni a szereplőket.
Karrierfejlesztés
Shakespeare darabjainak szerepei ikonikussá váltak Gielgud számára. A tökéletes Rómeónak, Hamletnek és II. Richardnak tekintve ezeket a képeket London leghíresebb színházainak színpadán testesítette meg. Különösen a közönség emlékezett Sir John szerepére az avoni Stradford-i Shakespeare Emlékszínházban.
A kedvenc karakterek között voltak Csehov hősei. A kritikusok lelkes kritikákat írtak Petit megtestesüléséről Csehov Cseresznyéskertjében, Treplev a Sirályban, Vershinin a Három nővér című darabban. Gielgud maga is megjegyezte, hogy az orosz klasszikusok nem voltak könnyűek számára, de rendkívül érdekes összetett karaktereken dolgozni.
1932-ben Sir John úgy döntött, hogy kipróbálja magát a rendező szerepében. Shakespeare-rel kezdte: az ősbemutató a "Rómeó és Júlia" című darab volt, amelyet az oxfordi Egyetemi Színházban állítottak színpadra. A háború utáni időszakban Gielgud egyre nagyobb figyelmet szentelt a rendezésnek, gyakorlatilag nem jelent meg a színpadon. A legjelentősebb művek közé tartozott az orosz klasszikusok: a "The Cherry Orchard" és a "Crime and Punishment" előadások. 1953-ban II. Erzsébet királynő jegyezte meg a színész munkáját: a koronázás alkalmából Arthur John Gielgud lovaggá ütött.
Sir John tehetségére és szokatlan megjelenésére a moziban volt igény. A színész korának kiváló rendezőivel dolgozott: Alain Renével, Alfred Hitchcockkal, Sidney Lumettel, Peter Greenaway-vel, David Lynch-szel. John Gielgud legjobb és kedvenc művét író szerepének tekintette a "Ghost" című filmben. A közönség és a kritikusok által elért sikerek ellenére Gielgud némi megvetéssel kezelte filmjeiben betöltött szerepét, és úgy vélte, hogy ezeket nem lehet összehasonlítani a színházi szereplőkkel. Sir John 2000-ig játszott, malacka bankjában nemcsak a fő és másodlagos szerepeket, hanem az epizódokban való részvételt is. A színész mindig úgy vélte, hogy számára a legfontosabb a szakmai igény, éppen ebben rejlik a siker és az alkotói hosszú élet kulcsa.
Utóbbi évek
Gilgudnak szerencséje volt: karrierjét csak az utolsó napokban szakították meg. A színész mindig is keresett volt. Első Oscar-díját a legjobb mellékszereplőnek 76 évesen kapta. A Gielgud Golden Globe személyes malacka bankjában a BAFTA, a Grammy, Emmy és Tony. Ő az egyetlen férfi színész, aki mind a 6 legrangosabb színészi díjat megkapta: ez a rekord még nem dőlt meg. Egy másik tiszteletbeli kitüntetés az érdemrend, amelyet II. Erzsébet királynő ad át. Gielgud színészi tehetségét külföldön ismerik el: megkapta Japán "birodalmi díját".
A színésznek sikerült megvalósítania írói tehetségét is. 4 önéletrajzi könyvet adott ki, ahol részletesen beszélt kortársairól és színházi környezetéről.
Sir John élete hosszú volt. 96 éves korában elhunyt. A színésznek nem voltak közvetlen örökösei, teljes vagyonát eladták aukción. A legértékesebb tételek egy kiterjedt festménygyűjtemény és néhány emlékezetes ajándéktárgy volt.
Magánélet
Gielgudnak sok rajongója volt, akiket nemcsak a színész feltétel nélküli tehetsége és sikere, hanem a gyönyörű megjelenése is vonzott. A nőket azonban soha nem érdekelte John. Kitartó pletykák voltak homoszexualitásáról, amelyeket a színész nem cáfolt, de nem is erősített meg. Gielgud János akkor élt, amikor a társadalom a normától való ilyen eltéréseket teljesen tagadta. A színházi környezetben az erkölcs meglehetősen szabad volt, de lehetetlen volt nyíltan kinyilvánítani az ember homoszexualitását. Bármilyen botrány utalhat a sikeres színészi karrierre. Több epizód, amelyekben Gielgud részt vett, nem hagyták el a színházat, és nem kerültek a sajtó tulajdonába.
Nyilvánvaló okokból a színész nem volt házas és nem született gyermeke. Több mint 30 évig tartotta a kapcsolatot Martin Henslerrel, de ezt a kapcsolatot elrejtette élettársa haláláig. A pletykák szerint a homoszexualitása járult hozzá Gielgud átmenetéhez a színpadról a moziba és Hollywoodba. Az új munka segített megbirkózni a depresszióval, és tehetségének új aspektusait nyitotta meg.
