A manga japán képregény, amelyből később animét hoznak létre. Ezt a kifejezést a híres metsző, Katsushika Hokusai hozta létre még 1814-ben, és "vicces képeket" vagy "groteszkeket" jelent. Sokan úgy vélik, hogy a japánok a képregény gondolatát az amerikaiaktól vették kölcsön. Valójában a Felkelő Nap országának lakói ezer évvel ezelőtt vicces rajzfilmeket rajzoltak, amelyek a modern mangára emlékeztetnek.
A manga abban a köntösben, amelyben napjainkra került, a huszadik század 40-es éveinek végén kezdett kialakulni, amikor Japánban a Nyugat hatása szó szerint mindenben érezhető volt. Gyorsan a japán könyvkiadás meglehetősen nagy ágává fejlődött. Ezeknek a képregényeknek a forgalma nem alacsonyabb a bestsellerek forgalmánál. Japánban minden korosztály és társadalmi helyzetű ember szenvedélyesen rajong a mangáért, bár kezdetben pusztán gyermeki szórakoztatás volt. A keleti képregények fokozatosan népszerűvé váltak más országokban, különösen Amerikában. A manga Japán ugyanazon szimbólumává vált, mint a Fuji-hegy, a sakura és a szamuráj.
A japán képregények irodalmi és grafikai stílusban meglehetősen eltérnek nyugati társaiktól, annak ellenére, hogy befolyásukra fejlődtek. A fő különbség a monokróm mangában rejlik. A fekete-fehér paletta különleges varázst kölcsönöz neki. Csak színes borítók készülnek, valamint egyedi illusztrációk. A manga keretei másképp vannak elrendezve, így jobbról balra olvassák. Amerikai kollégáiktól a mangakának hívott japán képregényművészek úgy döntöttek, hogy kölcsönadják a szereplők beszédének továbbadásának elvét, az úgynevezett "felhőt". Ezenkívül egyértelmű, külön keretekre osztást kölcsönöztek.
A szereplők érzelmi állapotának közvetítésének elve a japán képregények védjegyévé vált. Meglepetés, irigység, öröm, nemtetszés, csodálat - minden érzéshez vannak bizonyos elvek a képükről, vagyis egyfajta maszkok. Például a szögletes száj dühöt, az átlépett homlokvonal pedig haragot jelent. Ezért a mangában a legfontosabb a szereplők arcának jó nyomon követése.
A japán képregényekben meglehetősen szigorú kor- és nemrendszer alakult ki. Vannak képregények felnőtteknek, tinédzsereknek és kisgyermekeknek. A mangának sem idegen a vígjátékokra, akciófilmekre, melodrámákra és fantáziára való műfajokra bontás. Mindez lehetővé teszi, hogy a legextravagánsabb olvasó is megtalálja a kedvére való mangát.
A képregény műfajától függetlenül minden szereplőjét, még a leghírhedtebb gazembereket is, nagyon aranyosnak ábrázolják. Még akkor is megérintik az olvasót, amikor fűrésszel vágják egymást. És ez még egy kiemelés ezeknek a képregényeknek. A gyermekek mangájában a valósághoz hasonló jelenségek, mint a halál, nem megengedettek.
A japán képregények oroszlánrésze tévésorozatok, amelyeket hosszú ideje újságok nyomtattak. Az olvasók körében népszerű mangát külön kötet formájában nyomtatják újra, ezeket tankobonoknak hívják.
