Az emberek gyakran az internetes fórumokon, a közösségi hálózatokon, a magánlevelekben, vagy akár csak ilyenkor folytatott kommunikáció során vágyakoznak arra, hogy megtalálják nevük ősi formáját, vagy megadják. Sőt, azt akarom, hogy ne legyen messze elragadott, hanem valóban, képesített, tudományos. Az ősi nyelvek közül természetesen azonnal eszembe jut a latin. Milyen latin nevet vehet a nevének analógjaként? És ha ez utóbbi latin eredetű, hogyan lehetne visszaállítani eredeti formáját? A cikk megpróbálja megérteni ezeket a kérdéseket.
Szükséges
- Latin-orosz szótár
- Orosz-Latin szótár (https://linguaeterna.com/ru/lex.php)
- Különböző népek neveinek szótárai (a "The Kurufin's Castle" oldal anyagai (https://kurufin.narod.ru/index.html)
- Képesség szótárral dolgozni, az egyik nyelvről a másikra történő fordítás legalapvetőbb készségei
Utasítás
1. lépés
A latin, mint tudják, a korábbi évszázadokban a közös európai kultúra nyelve volt. Nagyban befolyásolta az orosz nyelvet és a nemzeti tudatot. Itt rejlik az oka annak, hogy a jelenlegi orosz nevek jelentős része származásuk szerint csak latin nevek.
Sőt, sok orosz nyelvű személynév még eredeti latin alakját is változatlanul megőrizte. Vegyük például a "Victor" vagy a "Marina" neveket. A latin változat, a különféle más nyelvű változatok és az ilyen nevek fordítása könnyen megtalálható a speciális internetes oldalakon, például a "The Kurufin's Castle" oldalon
Sok orosz név görög (Andrej), zsidó (Iván, Mária) és ószláv (Vlagyimir) eredetű. Jelentős részük latin írásmóddal rendelkezik, amely már évszázadok óta kialakult: Andreas, Joannes, Maria, Vladimirus.
Természetesen létezik bizonyos számú név, amelyet látszólag soha nem fordítottak le latinra. De éppen itt terjesztik ki a kreatív feladatot azok számára, akik ezeket a neveket viselik, és szeretnék úgymond romanizálni. Ennek az átalakításnak többféle módja van.
1. Az ókori rómaiak, a klasszikus latin és utánuk a középkori tudósok módjára egyszerűen hozzáadhatja a "-us" / "- yus" / "- is" végződéseket a férfi nevekhez (a az orosz női nevek egybeesnek a latinnal): Glebus, Yurius stb. De ez egy túl egyszerű módszer, amely nem mindig adja a névnek kellemes és hatékony hangzást (ez azonban ízlés kérdése).
2. Másik módszer: az a szó vagy szavak, amelyekből a neved áll, vagy amelyek alapján a neved képződik, ha nem ókori római, latinra fordítva. Például a „Svetlana” név a „fényes, tiszta” jelzőből származik. Kiderül - Lucia vagy Clara, azaz Lucius vagy Clara latin szavakból eredő, azonos jelentésű római nevek.
3. Vagy vegyen egy nehezebb esetet - ugyanaz a neve "Vladimir" (szláv fordításban - "a világ birtoklása / uralma"). Bár van egy középkori latin változata (lásd fentebb), jelentése alapján pontosan lefordítható latinra (elegendő szótár az internetről), majd megkapja a kéttagú Ermundus nevet (az erusból és a mundusból) vagy a kettős Regmundust (rexből és mundusból). Nagyon hangzatos és lenyűgöző, nem igaz?
4. Az ókori Róma szokásait követve a fenti módszerekkel választhat magának "álnevet" vagy becenevet is családnevéhez / vezetéknevéhez / valódi becenevéhez.
Így kiderül, hogy néha nem kell semmit kitalálni, hanem egyszerűen meg kell találnia az orosz név kívánt latin analógját, vagy le kell fordítania a nevét. Ez azonban teljes értékű kreatív tevékenységgé válhat. Valószínűleg más módon lehet romanizálni a keresztnevét, vezetéknevét stb. De ez a szűk hely miatt az olvasó számára úgyszólván házi feladat marad.
